Vers a nagy Őről

Szerelemnek tüze égeti már hetek óta szívemet,

Zendülő dalként hallgatom minden egyes léptedet.

Eszem helyett csak a szívem diktál mindent,

Remegve és lüktetve dobog most is itt bent.

Emberfeletti érzések dúlták fel a lelkemet,

Tehetetlenné válok, ha nem lehetek melletted.

Legféltettebb kincsem örökké csak te vagy,

Elveszíteni téged szívem soha nem hagy.

Keresem szűntelen édes szerelmedet, de még nem találom,

Kíváncsian várom, mikor válik valóra a legszebb álmom?!

Itthol űlök és szomorkodva bámulom a telefonomat,

Te már rám sem csörögsz, nem hallhatom hangodat.

Tudom, hogy haragszol rám azért, mert szívből szeretlek,

Ybl Miklós sem kreálhatott volna nekem nálad szebbet.

Csendben űlök, és arra várok szűntelen, hogy végre felkeress,

Illatos testedet hozzám simítva újra és újra megszeress.

Csak te rád várok, nem érdekel engem más senki,

Állandóan csak téged akarlak ölelni, szeretni!

Mikoron majd megszűnik a néma csend, és újra szóba állsz majd velem,

Minden pillanatban hevesebben fog majd dobogni szerelmes szívem.

Indulatból ha néha megbántottalak, és rosszat mondtam néked,

Ne bűntess tovább érte, hisz azért tettem, mert féltettelek téged!

Dacolhatsz és vitázhatsz velem a végtelenségig is akár,

Örökkön szerelmes szívem előtt sohasem lesz határ.

Reggelente ha mellettem ébrednél, nekem az jelentené a boldogságot,

Örökké tartó örömöt, melyre már több mint huszonnégy éve vágyok.

Kezed kezemhez símúlna lágyan és érzékien,

Kicsínyke szívünk egyszerre dobbanna szerelmesen,

Életünk végéig csak téged imádnálak kedvesem… 

Béres Szabolcs

Egy szívdobbanás vége

 Néma a telefon, nem csörög már többé,

Boldogságom pár hazug szó miatt vált köddé.

Azt mondod nem szeretsz, s hogy ezt te komolyan gondolod,

Könnyű ezt a telefonba mondani, ha szemembe nem tudod.

Azt mondod hiányzik ő, ki mellett évekig nem lehettél önmagad,

Ki nem értette a viccet, ki nem volt egy aranyos őrült,

Ki ha szomorú voltál, elraboljon,

És eltörölje minden bánatodat.

Egyszerű szánalomból visszamész majd újra hozzá,

Mert titkon azt reméled, ő tehet téged boldoggá,

De mindez csak kényelmesnek tűnő látszatmegoldás,

Mely miatt örökre megszűnik egy igaz szívdobbanás…

Béres Szabolcs

Fájó szívvel emlékezni

Fájó szívvel emlékezem rátok

Kedves drága halott rokonaim.

Sírotok előtt könnyes szemmel állok,

S nézem a gyertya csonkok nyomait.

 

Emlékezem rátok drága dédnagyszüleim,

Kik egy szebb, békésebb világban éltetek.

Egy szegényebb, mégis boldogabb életet,

Ahol még érezhettétek milyen a szeretet.

Dédunokátok csalódottan néz le most sírotok tetejére,

Mert tudja jól, olyan korban él, melyben sohasem lesz béke.

Szeretetlen világban élünk mi, mai fiatalok,

Hol nem tud egy lány egy fiút szívből szeretni,

S nem tud olyannak elfogadni, amilyen vagyok.

Nincs már manapság súlya az adott szónak,

Csak hamis ígéretek vannak, melyek szertefoszlanak.

Nincs már többé ragaszkodás, szeretet, megbecsülés, tisztelet,

Egészen mást jelent ma már, ha valaki megfogja a kezedet.

Mást mondanak a lányok, mint amit valóban gondolnak,

Mást cselekszenek a fiúk, mint amit igazán akarnak.

Nincs manapság szükség bátor, erős, derék férfiakra,

Csak elnőiesedett, divatmániás, álszent csicskákra.

Nem ér semmit a mai lányok szemében az udvarlás,

Csak a szép autó, pénz, luxus, szórakozás, csavargás.

Fogalma sincs senkinek sem arról, hogy mit jelent a ragaszkodás,

Egy szenvedélyes csók, egy forró ölelés, egy érzéki símogatás.

Robotok vagyunk mindnyájan, részei egy rohanó, gyarló világnak,

Azt mondjuk, szeretünk jól élni, pedig jobban örülhetnénk a halálnak.

S midőn a gyertyák mind elégtek, arra fogok mindörökké csak emlékezni,

Hogy sok olyan ősöm nyugszik ezen temetőben, akik még tudtak igazán élni…

Béres Szabolcs