Vers a nagy Őről

Szerelemnek tüze égeti már hetek óta szívemet,

Zendülő dalként hallgatom minden egyes léptedet.

Eszem helyett csak a szívem diktál mindent,

Remegve és lüktetve dobog most is itt bent.

Emberfeletti érzések dúlták fel a lelkemet,

Tehetetlenné válok, ha nem lehetek melletted.

Legféltettebb kincsem örökké csak te vagy,

Elveszíteni téged szívem soha nem hagy.

Keresem szűntelen édes szerelmedet, de még nem találom,

Kíváncsian várom, mikor válik valóra a legszebb álmom?!

Itthol űlök és szomorkodva bámulom a telefonomat,

Te már rám sem csörögsz, nem hallhatom hangodat.

Tudom, hogy haragszol rám azért, mert szívből szeretlek,

Ybl Miklós sem kreálhatott volna nekem nálad szebbet.

Csendben űlök, és arra várok szűntelen, hogy végre felkeress,

Illatos testedet hozzám simítva újra és újra megszeress.

Csak te rád várok, nem érdekel engem más senki,

Állandóan csak téged akarlak ölelni, szeretni!

Mikoron majd megszűnik a néma csend, és újra szóba állsz majd velem,

Minden pillanatban hevesebben fog majd dobogni szerelmes szívem.

Indulatból ha néha megbántottalak, és rosszat mondtam néked,

Ne bűntess tovább érte, hisz azért tettem, mert féltettelek téged!

Dacolhatsz és vitázhatsz velem a végtelenségig is akár,

Örökkön szerelmes szívem előtt sohasem lesz határ.

Reggelente ha mellettem ébrednél, nekem az jelentené a boldogságot,

Örökké tartó örömöt, melyre már több mint huszonnégy éve vágyok.

Kezed kezemhez símúlna lágyan és érzékien,

Kicsínyke szívünk egyszerre dobbanna szerelmesen,

Életünk végéig csak téged imádnálak kedvesem… 

Béres Szabolcs