Minden lény álmodik,
Jobb világról ábrándozik,
Melyből hiányzik a harc,
És tisztán látható az arc,
Mely a lélek tükre,
Ha éppen az nem szürke.
De a világunk most szürke,
A szürke arcokat megszülte,
S terjed, mint pestis, és pusztít,
Szelíd lelkeket eltorzít.
Nyomorúság ez minden teremtményre,
Mikor egyéb kerül a szeretet helyére.
Borsi Imre Lóránt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése