Egy színház az
egész élet,
Barátom, remélem,
ezzel te is egyetértesz.
Legyen az mellék-
vagy főszerep,
A Jó Isten neked
is biztosít egy helyet.
Egy helyet,
melyen nem megjátszani,
Nem kijátszani és
átjátszani,
De kell: előadni
önmagad,
A vándor
egyenesen előre csak így halad.
Haladjunk előre
és adjuk önmagunk,
Lássa a Teremtő,
hogy mennyire gyengék vagyunk,
Mint gyermek, ki
játszik önfeledten,
S nem látja, hogy
a világ mily kegyetlen.
Emberek, hogy
állunk a világ színpadán?
Vár-e taps a
függöny túloldalán?
Tégy jót és tudj
szeretni,
S nevedet nem fogják sosem feledni.
Borsi Imre Lóránt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése