Süvít a zord téli szél Érmellék völgye
felett,
Fagyos hideg járja most át a szegény
lelkeket.
Minden ember aggódva kémleli a szürke
eget,
Érmellék népe nem látott még ilyen hideg
telet.
Kisgyermekek fagyos arccal indulnak ma
iskolába,
Délutánra már üres lesz Érsemjén összes
utcája.
Mindenki, aki teheti, behúzódik
hajlékába,
Mert érzi, egyre hidegebb február
időjárása.
Kétezertizenkettő zord, havas februárja,
Millió Kárpát-medencei ember rémálma,
Havasalföldi falvak a külvilágtól
elzárva,
Magyarországi utak kaotikus állapota.
Árulkodó jelei a szűnni nem akaró
télnek,
Melytől európai emberek milliói félnek.
Egyszerű polgárok, kiknek ugyanaz a
problémájuk,
Végtelennek tűnő, hideg tél köszöntött
most be rájuk.
Magam is folyton csak kémlelem a szürke
felhős eget,
Érzem, hogy a februári fagy átjárja a
lelkemet.
Február, hol a nyár? – folyton csak
kérdezgetem magamban,
De a télnek továbbra sincs vége, egyre hidegebb van…
Béres Szabolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése