Végig téged követtelek,
S most itt állsz előttem.
Gyönyörű vagy. Félek,
szebbet sose szőttem.
Szemedbe nézek, ragyogsz.
A cseppek elolvadnak átfagyott arcodon.
Tüzes láng fűti megperzselt bensődet,
Már el is felejtetted, hogy milyen vakon.
Egy remény újjáéled benned,
Gyógyítani eszes sebhelyed,
Hogy újra és újra átélhesd,
A szép és gyönyörű mesédet.
Balla Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése