Ülök a hűvös szobámban, merengek,
Az élet nagy dolgain töprengek.
Minden percben csak arra gondolok,
Akik nem fáznak, mennyire boldogok!
Kinek szívét, lelkét melegség tölti el,
Ki egy melegebb szobában otthonra lel,
Bárkinél sokkal boldogabb ember lehet,
Hiszen szívében él az otthonszeretet.
De bármilyen meleg is legyen az a szoba,
Nem lehet bárkinek biztonságos otthona.
Hiszen addig nem lelhetnél otthonra
benne,
Míg saját ajtaján téged be nem engedne.
Minden pillanatban azt kérdezgetem
magamba’,
Miért nem lehet enyém a legmelegebb
szoba?
Hisz’ én éjszakától nappalig folyton
csak fűtök,
Mégis félek, hogy reggelre teljesen
kihűlök.
Kihűl bánatos szívem, megfagy a lelkem,
Mert egyedül maradtam, nem vagytok
velem.
Senki sincs már mellettem, magányos
vagyok,
S a szobámban merengve,
tovább hallgatok...
Béres Szabolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése